A vezetést részben vagy egészben átvevő fedélzeti járművezető rendszerek és segédrendszerek használata megváltoztatja az autóban ülők utazás közbeni szokásait. Mindez leginkább a vezetőülésben helyet foglalót érinti. Ugyanis ha a sofőr maga vezet, akkor erre a tevékenységre koncentrál, a figyelme elsődlegesen a forgalomra és a vezetett járműre irányul. Ennek megfelelő a fizikai állapota is, az ülésben elfoglalt helyzete, az izmai megfeszítettsége.

Aktív vezetés közben a sofőr egy esetleges vészhelyzetet észlelve maga is „vészüzemmódra” kapcsol, tehát az izmai megfeszülnek, egyrészt azért, hogy tegyen a baleset elkerüléséért (kormányoz, fékez), másrészt, hogy ösztönösen enyhítse az ütközés okozta ütődés hatását (ráfeszít a kormányra, megfeszíti a lábizmait).

Részbeni (például adaptív sebesség-, és távolságtartó, forgalomkövető segédrendszer, illetve városi környezetben a kis sebességű „araszolásra” fejlesztett segédrendszer) vagy teljes önvezető üzemmód használatakor a sofőr nem követi aktív figyelemmel se a forgalmat, se a járművet. Más tevékenységet (is) folytat (mobiltelefon, net, jármű rendszerek beállítása, beszélgetés az utastársakkal), vagy csak nézelődik: a lényeg ugyanaz, se a vészhelyzetet nem érzékeli olyan gyorsan, tehát a védekező reakciói nem-, vagy később várhatók, illetve a testhelyzete is más lehet, mint vezetés közben, és teste is nyugalmi állapotban lehet, elernyedt izmokkal.

Az ilyen új megközelítéséket az újabb autótípusok passzív biztonságának a kialakításakor már figyelembe veszik a gyártók, vizsgálják az eltérő körülményeket és, hogy milyen passzív biztonsági eszközök alkalmazásával reagálhatnak az új kihívásra. A Toyota a többi autógyártóhoz hasonlóan a fizikai töréstesztek mellett az új modellek fejlesztése során virtuális törésteszt-szoftvert is alkalmaz. A tükörfordításban „Teljesen Emberi Modell a Biztonságért” (THUMS¬*) nevű virtuális törésteszt szoftver szimulálja, hogy miként hatnak az ütközések az emberi szervezetre. A japán gyártó ennek a szoftvernek 6. generációs változatát vezette be, amely hasznos segítséget jelent a jövőbeli autók – köztük az önvezető járművek – ütközésbiztonsági technológiáinak fejlesztésében.

A Toyota 20 éve fejleszti a THUMS eszközt, amely lehetővé teszi annak részletes elemzését, hogy milyen sérüléseket okoz a járművek ütközése az emberi testben. Az új szoftver a belső szervek modellezésére is képes, valamint új eleme az izommodellezés, ami számos testhelyzet szimulálására alkalmas (a feszülttől egészen az ernyedt testtartásig). Így a program a fejlesztés alatt álló önvezető autók biztonsági jellemzőinek kutatásában is fontos elem. A THUMS eszközt a Toyota mellett más autógyártók, alkatrész-gyártók, egyetemek, kutatóintézetek is alkalmazzák Japánban és a tengerentúlon egyaránt.

A THUMS 5. generációja az utasok testtartásának szimulációjánál figyelembe vette az izmok ütközés előtti állapotát, a 4. generáció pedig kielemezte a csontozat és a belső szervek sérüléseit az ütközés pillanatában. A sérüléseket elemző szakembereknek eddig kombináltan kellett használniuk a szoftver 4. és 5. generációját, ha nemcsak az ütközés okozta sérüléseket, hanem az ütközés előtti pillanatokban tapasztalható testtartásokat is vizsgálni akarták. Az újonnan kifejlesztett THUMS 6. generációja lehetővé teszi a kutatók számára, hogy nagy pontossággal elemezzék az utasok testhelyzetének változását a becsapódás előtti pillanatokban, valamint az ütközés során bekövetkező sérüléseket.

Mivel az önvezető technológiák fejlesztésével párhuzamosan egyre elterjedtebbé válnak az ütközésmegelőző biztonsági rendszerek, a magukat nagyobb biztonságban érző utasok a korábbinál sokkal többféle testtartásban ülnek, nem beszélve a vezetőről, aki a vezetéssegítő rendszerekre számítva jóval nyugodtabban, ernyedtebb izomzattal utazhat. A Toyota úgy véli, hogy a THUMS 6. generációja segítségével olyan biztonsági technológiákat fejleszthet ki, amelyek az eddiginél is többféle helyzetben nyújthatnak védelmet az autóban ülők számára egy esetleges ütközés során.