A jármű vezetőjének a biztonság érdekében sok elvárásnak kell megfelelnie, gyakran egyidejűleg. Megfelelően kell alkalmaznia a sebességet, figyelnie kell a közúti jelzésekre, más közlekedők magatartására, az út esetleges hibáira, észlelnie kell a közúti veszélyeket, s arra időben kell reagálnia stb. Mindezeknek a követelményeknek egy fáradt, kimerült járművezető nem képes megfelelni. 
A kockázatot tovább növeli, hogy a fáradt vezetők sokszor hajlamosak túlbecsülni saját képességeiket. Úgy gondolják, hogy még mindig járművezetésre alkalmas állapotban vannak, s biztonsággal haza tudják vezetni gépkocsijukat. Ez pedig végzetes következményekkel járhat. A fáradtságnak egyértelmű előjelei vannak: gyakori ásítás, tompulás, kezdődő fejfájás, ólomnehéz szemhéjak, véres szem stb. 
A vezetés során a fáradtság általában úgy nyilvánul meg, hogy a sávtartás bizonytalanná válik, a járművezető nem képes a sebességet tartani (általában gyorsabban megy, de nem veszi észre), helytelenül becsli meg a távolságokat, lassabban reagál a közlekedési környezet változásaira, lecsúszik a könyöke a kéztámaszról, vagy éppen rosszul vált sebességi fokozatot. 

Amennyiben a járművezető ezeket a jeleket figyelmen kívül hagyja, akkor könnyen az úgynevezett mikro alvás fázisába is eshet. A mikro alvás rövid ideig, általában legfeljebb 1-5 másodpercig tartó mély, öntudatlan állapotot jelent. Ebben az esetben a szem gyakran le sem csukódik, csak éppen képtelen reagálni a külső körülményekre, változásokra, így a jobb első ülésen ülő utas észre sem veszi, hogy a jármű kontroll nélkül halad.
Márpedig egy 90-100 km/h sebességgel haladó jármű a mikro alvás fázisában akár 100-150 métert is megtehet mindenféle irányítás nélkül. A mikro alvás veszélye fokozottan jelentkezik azoknál a járművezetőknél, akik nem kipihent állapotban ültek a volán mögé, előzőleg keveset aludtak, vagy más okból kimerültek. ami Németországban megfigyelték, hogy ősszel és télen a mikro alvás veszélye nagyobb, ami alapvetően a hosszabb időtartamú éjszakai és korlátozott látási viszonyokra vezethető vissza. Sötétben ugyanis megerőltetőbb a vezetés, s több koncentrációt igényel, mint nappali világosság esetén. A teljesítőképesség ilyenkor csökken, a szem hamarabb elfárad, így az elalvás veszélye növekszik.
Ezért tanácsos gyakrabban (akár két óránként 20 perces) szüneteket tartani, a járműből kiszállva mozogni, étkezni, kávét, frissítőt inni, s az utat tovább folytatva a melankolikus zenét, valamint a meleg fűtést mellőzni. Bár a legjobb megoldás az alvás – még ha rövid ideig tart is -, mely közismerten egyike a legfontosabb életszükségletünknek.