Az óraátállítás, bár csak egy órányi időtatamról van szó, valamelyest mégis megzavarja az emberek ritmusát. Most, a nyáriról a téli időszámításra való átálláskor ugyan egy órával tovább lehet aludni reggel, azonban a megszokás miatt vélhetően a lefekvési idő csúszik a téli órák szerint későbbre. A téli időszámítás előnye, hogy a számolt órához képest korábbi a napfelkelte, így sokaknak a napi elindulás ismét világosban, vagy pirkadatkor történik, ami csökkenti az álmosság-érzetet, felébreszti az embert. Márpedig a közlekedés biztonságosabban művelhető, ha jelen van az ember a tevékenységében, nem álmosan pislog.

Persze a délutáni hazaindulás így, a téli időszámítás során már szinte garantáltan sötétben fog történni, sőt a sötétedés Karácsonyig egyre korábban kezdődik. Érdemes erre felkészülni, mert a látási viszonyok romlása (korai sötétedés, a késői napkelte, a rendszeres csapadék és a páralecsapódás miatt) nagyobb odafigyelést kíván minden közlekedőtől, és ez jobban igénybe is veszi, jobban fárasztja a sofőröket, éppen a megnövekedett aktív figyelemigény miatt.

A téli hosszabb sötét időszakok amúgy is megzavarják az ember „belső óráját”. A rövidebb és sötétebb nappalok megnövelik a melatonin szintet, fokozva a fáradtság érzetét, ezen túl az érzékszervekre is hatnak, és befolyásolják a vezetési képességet. Valamelyest lelassul a szervezet. Ennek egyik érezhető hatása a gyakori álmosságérzet. Minderre figyelemmel kell lennie minden közlekedőnek, a gyalogostól a teherautósofőrig. Például nem feltétlenül várható el a nyári időszakban megszokott reakcióidő a másiktól, vagy éppen a láthatóság késlelteti az észlelést, akkor is, ha szellemileg és fizikailag teljesen rendben van a közlekedő, de a rossz észlelési körülmények miatt nő a reakcióideje.