Olyan kézenfekvőnek tűnik maximumra felcsavarni a légkondicionáló teljesítményét mikor beül az ember a hőségben a szintén felmelegedett utasterű autóba. Pedig ez több okból sem a legszerencsésebb módszer. Mint ahogy az sem, ha az automata vezérlésű légkondicionálót induláskor rögtön hagyjuk dolgozni, bár ez utóbbi erősen autótípus függő. Ugyanis vannak olyan jól programozott légkondi vezérlések, amelyek fokozatosan emelik a teljesítményt és a légbefúvást, így az első kellemetlen hatást elkerülik.

És ez az első kellemetlen hatás az, hogy a forró utasterű autóba rögtön maximumra állítva a légkondi teljesítményét előbb nem a várt hideg, hanem egy jó adag, a szellőzőrendszerben átforrósodott meleg levegő érkezik az utastérbe, sokszor jó adag por kíséretében. Van olyan autó, amelynek az automata vezérlése ugyanezt megteszi. Ez nem csak a kellemetlen érzés miatt rossz: vélhetően az induláskor a sofőr manőverezne, esetleg tolatna, ilyenkor figyelemelterelő az erősen zúgó ventillátor, amelynek hangja elnyomja a külvilág-, vagy akár a tolató-, parkoló szenzorok jelzéshangjait is. Sőt a szellőzőrendszer első fújásra be is párásíthatja az ablakokat – persze nem a tűző napon állva.

Tehát beülve az átmelegedett autóba az első dolog az ablakok lehúzása legyen, hogy átszellőzzön a kocsi. A motor indítása után elindítható a légkondi is, de ha a maximumot várjuk tőle, akkor az első fél percre érdemes kiszállni, és az ablakokat még lehúzva hagyni. Ha nincs idő erre, akkor előbb elindulni lehúzott ablakokkal, a légkondit alacsony teljesítményre jó kapcsolni, hogy beinduljon, és lehűtse a hőcserélőt. Amint már hűvös levegő áramlik a szellőzőkön, akkor fokozatosan emelhető a légbefúvás ereje.

Viszont a szellőzőrostélyokat ne irányítsuk közvetlenül emberirányba, ebből lehet összehozni megfázást, vagy izületi-, vagy izomfájdalmat. Az első legalább 3-5 percet még lehúzott ablakokkal tegyük, és utána húzzuk fel azokat. Mikor már érezhetően kellemesebb az utastér klímája a kintinél, akkor a gyorsabb hatásért lezárható a szellőzés belső keringetésre: ekkor a kintihez képest hűvösebb, már hűtött belső levegőt kell a légkondinak továbbhűtenie, ez könnyebben megy neki. Az automata vezérlésű légkondik, főképp a kismotorú kocsik, valamint a hibridek és elektromos autók esetén ugyanezt a lezárást maguktól megteszik.

Azonban huzamos időn át ne hagyjuk belső keringetésen a rendszert, mert erősen kiszárítja a levegőt. A száraz levegő utóhatása, hogy jön a torokkaparás. Mivel a légkondicionáló a kintről vett levegőből is lecsapatja a párát a hideg hőcserélőn, ezért ez a levegő is száraz, illetve szárazabb. Így hosszú úton szintén érzékenységtől függően előbb utóbb jelentkezik a torokkaparás, szemszárazság a bentülőknél. Ez úgy kerülhető el, hogy az egyik ablakot résnyire lehúzva hagyjuk – persze autópályatempón ez zavaró a zaj miatt.

Sokan panaszkodnak a szervizekben nyáron az autó magasabb fogyasztása miatt: ha intenzív a légkondicionáló használat, akkor ezen nem szabad csodálkozni. Érdemes megfigyelni, hogy alapjáraton a légkondit be- illetve kikapcsolva miként változik az alapjárati fordulatszám: bekapcsolt légkondival magasabb. Olyan fedélzeti elektronikával ellátott autó esetén, amely mutatja a pillanatnyi fogyasztást még jobban megfigyelhető a többletfogyasztás. Normál alapjáraton egy 1,6-2.0 literes benzines  motor fogyasztása 0,8 liter/óra. Légkondicionálóval ez az érték 1,2 liter/óra, de kánikulában, nyílt csupa aszfalt napos felületen, városi dugóban 1,4-1,6 liter/óra is lehet.

Menet közben a légkondicionáló okozta többletfogyasztás százalékos aránya csökken, de egy 10-20 százalékos többletfogyasztással motormérettől, autótípustól függően lehet számolni, ez normális jelenség: a hűtés teljesítményigényét is fedezni kell valamiből, márpedig ezt az üzemanyag energiatartalmából tesszük. Nagyobb energiaigényhez több üzemanyagot használunk fel.

Visszatérve a használatra, a modern, főképp a többzónás légkondicionáló rendszerekkel rendelkező autók vezérlése a befúvás mértékét és helyét (melyik légbeömlőkön, lábnál, szélvédőnél, jobb-, vagy baloldalon, elöl- vagy hátul) is folyamatosan szabályozza. Ehhez a hőmérsékletértékeken kívül a napfényt is figyeli az autó, honnan süt be, milyen intenzitású: így árnyékban lejjebb veszi a teljesítményt, illetve a napsütötte kocsioldalon feljebb emeli.

Ezt az olyan autók tulajdonosai is lemásolhatják, akiknek nem ilyen kifinomult a légkondicionáló vezérlése. Érdemes a napsütötte üvegfelületekre irányítani a hideg levegőt, nagy melegben inkább a felső légteret hűteni, hiszen az melegszik fel jobban, és a hűvösebb levegő úgyis lefelé tart. Ha a hátsó ülések az árnyékosak, akkor lezárni a hátsó beömlőket, illetve ha nincs ilyen, akkor az első rostélyokat úgy beállítani, hogy ne rohanjon közvetlenül hátra a levegő. A szélvédőre fúvatott hűvössel is lehet játszani a napellenzők lehajtásával, ezek megtörik a légáramlatot, így a hátsó utasok nem fognak panaszkodni a hátra áramló túl hidegre, elöl pedig az örvénylő levegő jobban hűl. Ugyanez fordítva is igaz, ha hátulról tűz be a nap az első rostélyokat úgy kell beállítani, hogy hátrafújják a levegőt kikerülve az elöl ülőket: oldalüvegek mellett, felső légtérben.

A hőmérséklet beállításnál bár nagy a csábítás, hogy a lehető leghidegebbre állítsuk a kánikulába a klímát, mégsem szerencsés ezt tenni. A külső hőmérséklethez képest válasszuk meg a belső hőmérsékletet úgy, hogy bent jólessen a hűvös, de ne legyen túl messze a hőfok a kintitől. Például kinti 27 celsius foknál 21 benti celsius fokot, kinti 34 celsius foknál bentre 24-25 celsius fokot: mindezt azért, hogy elkerüljük a kiszálláskor érzett hőstresszt, ami fiziológiailag nem túl előnyös. Ha így, ésszel használjuk a légkondicionálót komfortosabbá tehetjük az utazást, elkerülhetjük a meghűlésszerű tüneteket és még egy kis üzemanyagot is spórolhatunk!