A napokban beültünk egy ismerős autójába. A kocsi haladt, a sofőr vezetett, nem durván, nem gyorsan, de nem is nyugdíjas tempóval. Egy-egy kanyarodáskor megcsikordult a gumi, majd parkolási manőverezéskor is. Szóvá tettük, mire a válasz: „Ez a gumi egy kalap sz..r. Alig egy éves és csikorog, csúszik, nem szeretem, nem erre az autóra való”. Oké, nézzük meg. Pedig márkás gumi, a méret is megfelelő. A külső mintablokkok fényesek, kopottasabbak, mint a gumi közepe.

Adódott rögtön a kérdésünk: „Mikor nézted a guminyomást?”. Persze a válasz a „nem rég”. Oké, de az mikor volt? Kiderült akkor, amikor a téli garnitúrát a nyárira cserélték. Az pedig elég rég volt, még ha viszonylag későn, májusban történt is a váltás. Azóta a szóban forgó autó megtett bő 10 000 km-t, plusz eltelt a meleg nyár, itt van az egyre hűvösebb ősz, és a levegőnek is van az a szokása, hogy hidegben kisebb a térfogata, melegben nagyobb. Ez az abroncsokon belül sincs másképp.

Visszaúton sofőrünk kérésünkre begördült egy benzinkúthoz, ahol elkezdtük ellenőrizni a gumik nyomását. Jobb első: 1,6 bar. Bal első 1,7 bar. A két hátsóban nagyjából egyezően 1,8 bar volt a mért érték. „Nem tűnt fel, hogy nem gurul az autó olyan lelkesen? És, hogy többet is fogyasztott a drága benzinből?” – kérdeztük. De végülis igen – vallotta be emberünk -, hiszen, mint mondta, néha a lejtőn is gázt kellett adni, hogy tartsa a kocsisor amúgy városiasan andalgós 35 km/órás átlagtempóját.

Felfújtuk a gumikat a gyárilag ehhez a mérethez megadott értékre, ami minden autóban – amelynél nem tépték le a matricát – ott van általában a tanksapkafedél hátoldalára ragasztva. A hátsó abroncsokban a nyomásértéket a nagyobb terhelt nyomásra állítottuk be, mert többször jár a kocsi teltházzal, amúgy meg ki tudja mikor lesz újra fújva az abroncs. Bár már közeleg a téligumicsere ideje, csak addig kell kibírnia, ha ismerősünk megmarad a laza ellenőrzési szokásainál.

Kérjük, hogy ne legyenek restek és ellenőrizzék legalább hetente az abroncsnyomást, vagy legalább tankolásonként, ahol egy kis jattért a kutasok is megteszik és össze se kell piszkolni a kezet. Nem nagy áldozat, de meg lehet vele nyerni azt, hogy a gumi tovább bírja, az autó kevesebbet fogyaszt, manőverezéskor stabilabb, rövidebb a fékútja és kormányozni is könnyebb. Összességében jobb és biztonságosabb lesz vele az autózás. Tényleg nem nagy fáradtság, szánjuk rá az időt, ne csak a gumis nézze meg a guminyomást, amikor cserélni kell az idejekorán letaposott abroncsokat.