A kitavaszodássalegyütt nő a bringás jelenlét az utakon. Előkerülnek a kerékpárok, egyrészt a napi ügyintézéshez is, másrészt a testmozgásért. Így a városi-, lakóövezeti területeken és az országutakon is megnő a bringázók száma. Az első tekerés előtt nem árt meggyőződni arról, hogy jó állapotban van a bringa. Fel kell fújni a kerekeket, a repedezett, öreg gumiabroncsokat érdemes lecserélni, a láncokat kenőanyaggal kezelni. Indulás előtt érdemes meggyőződni róla, hogy rendesen fog a fék, nem keményedtek meg túlzottan a gumipofák, épek a bowdenek, nem szálasodtak fel. Aki a retro hangulat miatt régi gépet használ, annak érdemes mélyebbre menni a karbantartásban, hiszen az ápolásmentes csapágyak csak a kilencvenes évektől terjedtek el. Előtte szokás volt szétszedni a kerékagyakat és áttakarítani, majd újrazsírozni a csapágyakat. Jó kis szabadidős elfoglaltság, annak aki szeret szerelgetni.

A kormánycsapágy és a pedáltengelycsapágy szétszedését inkább olyanoknak javasoljuk, akik értenek hozzá: ezeket is érdemes karbantartani, a bringa meghálálja. A modern konstrukcióknál más jellegű munkák adódhatnak. Végig kell váltani a váltókat, hogy szépen léptetnek-e. Ha nem, akkor a beállítás-, takarítás ráfér a mechanikára. A szabadonfutó racsnik is szoktak makacskodni, meg-megakadva, így rángatva a láncon át a pedált is: takarítás, újrabeállítás, és ha nagyon kopott a szerkezet, akkor a csere a megoldás.

A váltó és a racsni karbantartása azért is fontos, mert ezek visszahatnak a pedálra, és ha a fent említett rángatás megindul, illetve a váltó a lánckerekek közé dobja a láncot, vagy épp kettőt is vált egy léptetésre, könnyen előfordulhat, hogy a bringás lába lecsúszik a pedálról! Ezt nagyon sok esetben az egyensúlyvesztés és esés követi, nem érdemes kockáztatni.

Persze normál tekeréskor, teljesen jól működő bringával is előfordulhat, hogy a láb vagy gyakorlatlanságból, vagy például egy úthibába hajtás miatt (amiből bőven van, főképp a budapesti utakon) lecsúszik a pedálról. Nem szégyen, de veszélyes, és lehet tenni ellene. A versenyzők, illetve a keményvonalas bringások ezért használtak régen úgynevezett klipszeket, majd a patentes cipőket, amelyek rögzülnek a pedálhoz. Igaz az ilyen cipők használatához gyakorlat kell, azonban nem csak ez a megoldás létezik.

Az alkalmi illetve hobbi kerékpárosoknak javasoljuk a klipszek mai utódát, amelyeken nincs szíj, csak egy műanyag keskeny papucsszerű eszköz, amely a pedálra csavarozható. A használata egyszerű, könnyen megszokható, nem rögzíti fixen a lábfejet, de a pedálrántás miatti lábleugrás ellen jól véd. Sőt a tekerésben is segít, hiszen a segítségével, mint a klipsszel vagy a patentes cipővel, végig lehet taposni szabályosan a félkört a pedállal, és az alsó holtponton túlhaladva lehet húzni is a pedált – sokkal jobban dolgozik a vádli, és az emberi erő sokkal jobban kihasználható vele a bringa hajtására.

Ha műszakilag és felszereltségben minden oké a kerékpár körül, akkor neki lehet indulni. Érdemes feltűnő színű ruházatot viselni, legyenek meg a kerékpárlámpák és a kötelező kellékek is. Mindenkinek javasoljuk a bringás bukósisak használatát, mivel jellemző a kerékpáros eséseknél a fejsérülések gyakorisága: ez ellen jó hatásfokkal védenek a kerékpáros sisakok. Kerékpáros kesztyű viselete is ajánlott: a spéci kesztyűk kényelmesek, biztosabb bennük a fogás, és a tenyérrészük megerősített, sok párnázott is, mivel eséskor jellemzően az emberek a tenyerükkel tompítanak, azt teszik le, így a kesztyű véd a horzsolásos sérülésektől.

További védőeszközöket (térdvédő, könyökvédő) használatát vagy gyerekeknek javasoljuk, akik még bontogatják a szárnyaikat, így az „ezt még megpróbálom” hajtja őket, többet is esnek, vagy az olyan kemény terepező, vagy akrobatikus bringásoknak, akiknél jobban benne van a pakliban az esés. Aki körbetekeri a Velencei tavat a kijelölt kerékpáros úton, békésen beszélgetve, ott kevésbé szükséges a sisakon és kesztyűn túli védőeszközök viselete.

Mint a bevezetőben említettük az elkövetkező időszakban számítani lehet arra, hogy a városainkban nő a kerékpárosok jelenléte az utakon. A kerékpárosok figyelmét érdemes felhívni arra, hogy a szabályokat nekik is be kell tartani, és figyelni kell a forgalom többi résztvevőjére is. A városi kerékpározásnál, főképp a fővárosban, nagyon kell figyelni egymásra, az autókra, és családi konvojokban haladva a gyerekekre, akik mindig kaphatók egy kis versenyre: ne a főutakon tegyék, és ne az legyen a tét, hogy ki a merészebb egy felsőbbrendű úton való áthaladáskor!

És nem lehet elmenni szó nélkül az úthibák mellett, amelyekből sajnos jócskán akad az útjainkon: élen jár ebben Budapest! Ami egy kis döccenő vagy futóműdobbantás egy autónak, az esés lehet a kerékpárosnak. Veszélyes szituációkat teremt, amikor az úthiba, vagy egy repedés elrántja a kormányzott kereket! Ki kell ezeket kerülni, de nagyon figyelve a mögöttes forgalomra.

Érdemes nem közvetlenül az út szélén tekerni, mert így több hely marad kikerülései manőverre. Az autósok pedig legyenek türelmesek a kerékpárosokkal, és ráhagyással kerüljék őket. Nagyon kell figyelni a síneken való áthajtásra, például villamos pályák keresztezésénél. A villamos sínt lehetőleg merőlegesen kell keresztezni: a rá hegyesszögben érkező kerékpárkereket a villamossín árka megvezeti, és nem lehet ellenkormányozni, hiszen a sín fogja a kereket! Sokan esnek el így. És ugyanez a helyzet az aszfalt futó jellegű (hosszirányú) repedéseivel is, az is elkapja a kereket, ha belezökken.

Az úthibákon kívül kérjük figyeljenek a KRESZ-szabályokra is, amelyek a kerékpárosokra is vonatkoznak. Különösen a fővárosban a tapasztalatok szerint a kerékpárosok közúti viselkedése nagyon laza és a szabályokat figyelmen kívül hagyó. Ez azért is veszélyes hozzáállás, mert egy gépjármű kontra kerékpár balesetben rendszerint akkor is a bringás húzza a rövidebbet, ha az autós volt a szabálytalan. Tehát a kerékpárosoknak is fokozottan óvatosnak kell lenni a forgalomban! Kerékpárosként alapelvem, hogy az autó az erősebb, akkor is, ha éppen nekem lenne elsőbbségem, tehát inkább engedek!