Rengeteg olyan közlekedési helyzet alakul ki, akár bárhol előforduló, akár lokális jelenségként, ami balesetveszélyes, de belefér a KRESZ jelenlegi szabályrendszerébe, illetve az adott útszakasz-, vagy csomópont közlekedési szabályozási képébe. Az ilyen, bizonytalansági szituációkat a közlekedőknek kell megoldaniuk, amit az ilyen szabályozási szürkezónákban a kialakult szokásrend szerint végeznek.

De, mint minden önszabályozó rendszerben, gondolunk itt a szokásrendre, jóval nagyobb a bizonytalansági tényező, mint egy kötött szabályrendszerben. Éppen a nem kötöttsége miatt, tehát, hogy a szokásrend rendje úgymond büntetlenül áthágható, nem jár érte sárga csekk. Persze a szokásrendek semmibevétele ugyanolyan veszélyes lehet, mint egy kötött KRESZ szabály áthágása, ugyanúgy düh-, értetlenség-, dudálás, és a legrosszabb esetben baleset a vége.

A szokásrendeket pedig érdemes megismerni és betartani, mert segítik a közlekedés egészének a működését. Azonban az áthágása gyakoribb, mint a törvényi szabályrendszeré. Egyrészt a gyakorlatlanabb vezetők nem feltétlenül ismerik a nap-mint-nap vezetők szokásrendjeit, ugyanígy ismeretlen utakon járva a helyi szokásrendekkel nincs feltétlenül tisztában az ott idegen közlekedő, másrészt vannak, akik tudatosan hágják át a szokásrendeket, hogy ezzel közlekedési előnyhöz jussanak.

Milyen szokásrendekre gondolunk? Például kereszteződésekben a kanyarodási módra, a szemből ellenirányban, ellenoldalra kanyarodók belső íven kerülik egymást, vagy ívérintőn haladva (balra tarts módon) fordulnak. Szokásrend a zipzár elv alkalmazása (a KRESZ említi, de a nehéz körülírás miatt a nem alkalmazása nem büntethető például, innentől a vezető belátására van bízva az alkalmazása, így igazán a szokásrendbe sorolható). A szűk utcákban való haladáskor a félreállás, útengedés rendje is szabályozott, mégis inkább szokásrendek alakulnak ki. Besoroláskor zsúfolt környezetben a főútvonalra feljutni szándékozók beengedése is belátásfüggő.

A szokásrendek jól alkalmazása, akárcsak a KRESZ-szabályok jó és megfelelő alkalmazása könnyíti a közlekedést, ritmusosabbá teszi, tehát jó irányba mozdítja. A szokásrendek áthágása zavart kelt, zsúfolt környezetben tovább növeli a káoszt, gyakorta a pillanatnyi előnyhöz jutó sem feltétlenül jár vele jól, mert az általa okozott zavar visszahathat rá, mert összességében lassítja a forgalmat.

Például, ha a zipzár elv alkalmazásánál az elsőbbséget élvező (beengedő) sávban haladó, lassabban reagáló-, nagyobb követési távolságot tartó autós elé egyszerre többen sorolnak be, akkor ez a mögöttes haladókból azt váltja ki, hogy nem akarnak további hátrányt szenvedni, ezért ők nem engednek be maguk elé a bekéredzkedő sávból járműveket. Lehet őket helyben szidni ezért, de valójában ők csak reagáltak egy jelenségre, az okozókat a sorban előrébb kell keresni.

Szűk utcákban, elsősorban városias környezetben értelemszerűen azt illeti az elsőbbség, aki előtt a haladási oldal szabad. A haladási oldalon akadályozott irányból érkezőknek elméletileg félre kell állniuk úgy, hogy ne kényszerítsék fékezésre a szabad oldalon haladót. Azonban jelenség, hogy ilyen esetekben addig nyomják a „helytelenben” haladók, amíg épp az elsőbbséget elméletileg élvezőnek kell lehúzódni, vagy megállni, hogy a másik elmenjen, és ne alakuljon ki útzár a szemben álló autók miatt. Ilyenkor sem az elsőbbségéről lemondani nem kívánó a „szidható” autós, hanem aki erre kényszerítené.

A társadalom egyéb szokásrendjei a közlekedési szokásrendbe rendre bezavarnak. Ilyenek az erősebb-, nagyobb járművel közlekedő vélt fölényjoga, a társadalom olyan csoportjainak az előnyigénye, akik a nem közlekedési helyzetben az udvariassági szokások szerint előnyt szoktak kapni. Ezt ők megszokták, és szinte nem tudatosan elvárnák a közlekedésben is, néha annak ellenére, hogy az adott szituációban nincs a KRESZ-szabályok szerint elsőbbségük.

A veszélyes gyakorlatok kialakulására is lehetőséget ad a pillanatnyi szabályozatlanság. A „lehet tenni, de veszélyes” helyzetekre jó példa lehet a kerékpározási szokások változása. A kerékpározás népszerüsítésének és támogatásának az egyik módja a kerékpárosokra szabott szabályok átformálása, a korábbi tiltások feloldása, és bizonyos helyzetekben előnyök biztosítása – például egyiirányú utcákba való ellenirányú behajtás lehetősége adott útvonalakon. A legszerencsésebb megoldás, mikor külön kerékpárút kiépítésére van lehetőség (sajnos gyakorta ez a többi közlekedési forma hátrányára alakítható ki, legyen az autós-, vagy gyalogos közlekedés).

A kerékpáros a gyorsforgalmi útszakaszokon kívül teljes értékű közlekedőnek számít, rá is a KRESZ-szabályai vonatkoznak. Ennek megfelelően egyanrangú partnerként kell rájuk tekinteni a közlekedés többi résztvevőjének. A kerékpáros-gépjármű vegyes szituációknak is kialakultak szokásrendjei, mindkét közlekedő fél védelmében. Mindezek alapján a kerékpáros közlekedés szabad mindazon útvonalon, ahol nem tiltott.

Kerékpárosi oldalról azt kell figyelembe venni, hogy a kerékpáros jelenléte, milyen útszakaszokon hozza zavarba a leginkább a többi közlekedőt, tehát hol megengedett, mégis fokozottan balesetveszélyes. Egyértelműen a nagyobb sebességű útszakaszokon, ahol a kerékpáros felbukkanása, kikerülése gyakorta nem megoldható a kerékpáros tempójára való fékezés nélkül. Egy 90 km/óra megengedett sebességű útszakaszon egy 25 km/óra sebességgel haladó kerékpáros tempójára való lassítás élő forgalmi szituációban gyakran vészfékezés szerű, de mindenképp intenzív fékezést igényelhet. Ez bizony okozhat kellemetlen pillanatokat úgy a gépjárművezetőknek, mint a kerékpárosnak.

Persze sajnos előfordul, hogy alternatív útvonal híján nehéz elkerülni egy, a kerékpározás szempontjából veszélyes útszakaszt, viszont ahol erre adott a lehetőség, ott elvárható a kerékpárosoktól, hogy a számukra épített utat használják – tekintsük akár a budapesti szentendrei utat, ahol 70 km/órás szakaszok is vannak, van párhuzamos kerékpárút, mégis haladnak itt kerékpárosok, ami a napi forgalmat ismerve elég veszélyes, és a ritmusos gépjárműközlekedést akadályozó jelenség.

Összességében a közlekedés gyakorlatának folyamatos változásai – lehet erre példa a kerékpárosközlekedés terjedése – előhoznak olyan kellemetlen, zavaró, balesetveszélyes jelenségeket, amikre szabályozott, biztonságos megoldásokat kell találni. Egyrészt erre lehetőséget ad jelen időben az adott, a jelenség szempontjából kiemelt útvonal-, vagy csomópont közlekedési rendjének az újraszabályozása a jelenlegi keretek között. Másrészt jövőidőben a kiterjedt nem kívánt jelenségek kezelésére a KRESZ-szabályrendszerének a módosítása a megoldás.